Szombat:

Már fél éve csak a WSR magyar állomásán járt az agyam. Úgy éreztem sosem jön már el az a nap,
mikor ismét élőben láthatom a mezőnyt elrajtolni a Hungaroringen. Barátnőmmel is sokat beszéltünk
róla, de végül szombat reggel egyedül ültem fel a 9-kor induló Hungaroring - WSR járatra.

A buszon több Ferraris, Renaults, valamint McLarenes ruhákba öltözött emberre lettem figyelmes,
valamint néhány párbeszédből egyértelművé vált számomra, hogy idén is akadnak olyanok, akik
csak az ingyenes belépő és a jó pasik miatt indultak útnak. Legutóbb én is hasonló képpen voltam
vele, idén azonban már teljesen felkészülten és tudatosan indultam el Mogyoród felé.
A busz hamar kiért a pályához. A rendezvénynek ebben az évben is nagy sikere volt, több ezren
látogattak ki, amit nagyon jó volt látni.

Sajnos a lényeget lekéstem, a 3.5-ös mezőny tesztjét, de nem szomorkodtam sokáig, felmentem
a boxok feletti lelátóra és onnan figyeltem az Epsilon csapat 2.0 versenyzőit. Mi tagadás, nekik
szorítottam a legjobban, még ha idén egy magyar srác, Kiss Pál Tamás is helyet kapott a szériában.

Az időmérő még javában tartott, mikor elhatározásra jutottam, lesétáltam a padockba és elkezdtem
keresni Albertet. 20 percet járkálgahattam, már a kvalifikációnak is vége volt, mikor megpillantottam az
Epsilon kamion mellett elsétálni. Derékig letolt overál, fekete póló és az Epsilonos sapkájában lépkedett
a csapata felé. Sajna lassú voltam és mire előkerítettem a füzetem és tollam, eltűnt a csapat sátránál.
De most már nem mozdultam én se onnan. Vártam míg ismét meg nem pillantottam, már majdnem
leszólítottam, mikor a mérnöke magához hívta. Félreállva megvártam míg befejezik a beszélgetést,
majd mikor már indult a Homeja felé (csak az Epsilonnak van ilyene :)) leszólítottam. Annyira meg
voltam illetődve, hogy elég halkra sikeredett, de Ő mégis meghallottam és mosolyogva köszönt
nekem, majd aláírta a füzetemet. Megköszöntük egymásnak, majd mindketten mentünk a magunk
dolgára.

Ezután már egy kicsit nyugodtabban sétálgattam a pálya területén. Nézegettem a programokat,
a kiállított autókat egészen a boxutca látogatásig. Sajnos ide már későn érkeztem az első boxokat
lehetetlen volt megközelíteni, de szerencsémre bezsebeltem még pár autógrammot. Itt Victor García
vitte a prímet. Már éppen elvett egy lapot, mikor meglátta, hogy füzetet nyújtok felé. Láthatóan
megörült neki, rögtön köszönt nekem és a lap fölé helyezte a füzetem. Aláírta gyorsan, majd rákérdezett
a nevemre, de a tömeg hangja elnyomta az övét így csak tippelni tudtam és halkan válaszoltam
minek eredménye az lett, hogy egyikünk se hallotta a másik hangját. Végül elkezdte írni, hogy FOR,
aztán már nem volt probléma. Mégis beletelt vagy 3 percbe a manőver, amin mindketten jót nevettünk.
Aranyos srác.

Ezek után még végignéztem a 3.5-ös mezőny futamát a tribünön, nagyon jól szórakoztam. Albertben
pedig egyáltalán nem csalódtam, sőt! Különösen jól vezetett a szombati napon. Sajnos a padockba
már nem tudtam visszamenni, haza kellett mennem. Csak egyet sajnáltam, nem csináltam közös
képet Berttel, de Brigcs még aznap este elfeledtette ezt velem. Megígérte, hogy másnap együtt majd
megkeressük Costát.

Vasárnap:

A vasárnapi indulás végül egy kicsit elhúzódott, 10:40-es busszal tudtunk csak elindulni a
Hungaroring felé. Az utat végig beszélgettük, így megint csak hamar elment az idő.

A Ringre érkezve, aztán nem volt kétséges mivel kezdünk. Sietve lépkedtünk a boxutca
bejáratához, ami 10 perc várakozás után ki is nyílt előttünk. A becsődülő ember sereg
az első két box előtt kezdett várakozni, de nekünk Brigccsel pontos célunk volt és
tudtuk is merre keressük. Amint bejutottunk az Epsilon boxa felé kezdtünk futni. Mikor
odaértünk még csak Genís Olivé üldögélt ott magányosan tollal a kezében, kicsit
érdekesre is sikeredett a helyzet, ugyanis nekem már volt tőle autogrammom barátnőmet
pedig inkább a 3.5-ös mezőny érdekelte, ezért pár méterrel a box előtt várakoztunk.
Hamarosan meg is láttuk Albertet közeledni, a tegnapi szereléshez hasonlót viselt,
valamint egy piros keretes napszemüveget. Brigccsel elmosolyodtunk, de már megszoktuk
a hasonló akcióit. Rögtön oda is mentünk hozzá és amint leült kértem tőle egy közös fotót.

Miután végeztünk az Epsilonnál gondoltuk visszamegyünk a kezdetekhez, vagyis a
boxutca elejéhez, de nem jártunk szerencsével. Annyi ember várakozott Ricciardora
és Hartleyra, hogy jobbnak láttuk folytatni az utunkat visszafelé. Brigcs kért pár
autogrammot, én pedig gazdagítottam a fotó gyűjteményemet a Garcíavál, valamint
Genísszel készült közös képünkkel.

A boxutcát még kiterelés előtt elhagytuk, helyette inkább a tribünök felé indultunk el,
jó helyet szerettünk volna szerezni Albert boxával szemben, ami sikerült is. Néha-néha még
láttuk is Costát, majd a futam közbe végig drukkoltunk neki. Nagyon boldogok voltunk,
hogy a dobogó második fokán állhatott és itt már nem bírtuk ki, elkezdtük kiabálni a nevét.

A nap folyamán végignéztünk pár műsorszámot, de mindenképpen szerettük volna még
látni Albertet utoljára. Egy évig ugyanis biztosan csak képeken találkozhatunk vele,
és ki tudja, ha szerencséje van még utána is. Négy óra körül ezért a padock felé vettük
az irányt és letáboroztunk az Epsilon Homejához. Az egyik csapattag már éppen a
műfüvet tekergette és nem voltunk benne biztosak, hogy kint talaljuk még Bertet,
ezért elhatározásra jutottunk. Odamentünk a pasihoz, leszólítottam és Brigcs elkezdett
vele angolul beszélni, amiből én nem sokat értettem, de a végeredmény tetszett. A
csávó bement a Homeba és 10 perc múlva Albert megjelent az ajtajában. Szemével
kereste ki keresheti, mire mi fél pillanat alatta előtte termettünk. Sikerült neki
gratulálnunk, bár nem éppen úgy, ahogyan terveztük és még egy közös fotót is
csináltunk, amit Ő maga ajánlott fel.

A vasárnapi napunk így még esemény dúsabb és vidámabbra sikerült, mint számomra
a szombati. Nagyon örültem, hogy kijuthattam a WSR-re és tervezem, hogy a jövő évire
is kimegyek. Hogy Albert ott lesz-e nem tudom és azt sem mondom, hogy reménykedem
benne, de a jó szórakozást garantált.